Visszatekintve egyesületünk alakulása óta elmúlt 25 évre kimondhatjuk, a mögöttünk álló hét volt számunkra az egyik leg embert próbálóbb időszaka.
Somogyot szombati napon megtépázó vihar mérhetetlen számú feladat elé állította a megye és régió tűzoltóit. Egyesületünk a vihar kár felszámolása során két gépjárműfecskendővel 5 napon át folyamatosan dolgozott a viharkárok felszámolásán. Vasárnapi napon a Rendőrség kérésére bekapcsolódtunk egy eltűnt hölgy keresésébe, ahol drone-s felderítéssel támogattuk a kutatási munkákat, miközben többi egységünk továbbra is a kárelhárításban tevékenykedett. Hétfő délután favágás közben érkezett a hír miszerint, csapatunkból két személynek az aznap bekövetkezett törökországi földrengés helyszínére riasztott Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat kötelékében 3 órán belül el kell utaznia.
Az utazásunkat Isztambulban hóvihar, Adana-ban logisztikai nehézségek nehezítették, de végül is komplikált utunk vége Hatay-ba vezetett.
A megérkezést követően csapatunk megosztva azonnal elkezdte a felderítést, míg a másik fele a tábor építését végezte. Ezt követően a földrengést követő 36.-ik órában már az első élő személyt sikerült kiemelni a romok alól, aki egy kisgyermek volt, aki nagyapjával szorult a romok alá.
Az elkövetkező napokban sikerült egy édesanyát és kisgyermekét is kimentenünk egy összedőlt több emeletes épületből.
A csatolt videó küldetésünk emelkedett pillanatait mutatják meg a kívülállók számára, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy földrengés sújtotta területet felfoghatatlan méretű pusztítás és veszteség jellemzi. Két ember a kezünk között hunyt el a mentés ideje alatt. Több tízezer ember veszítette el életét és milliós nagyságrendben lett hajléktalan a túlélő lakosság, akik jelenleg sátrakban, járművekben és az utcán összetört bútorokból rakott tüzek mellett élnek túl napról-napra.
Kint tartózkodásunk alatt összességében 17 élő embert sikerült megtalálnunk, melyből a kis csapatunk 5 főt emelt ki, a többi területen felkutatott személy más nemzetközi csapatoknak lett átadva kimentésre.
A sors fintora, hogy hazaút sem volt zökkenőmentes, hisz a Liszt Ferenc repülőtéren derült ki, hogy az Adana-ban feladott csomagok , ( mentő és kutató felszereléseket tartalmazó ládáink) amiket még Isztambulban láttunk Budapestre már nem érkeztek meg.
Ez úton szeretnénk megköszönni a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálatnak, hogy együtt dolgozhattunk közös cél érdekében, családoknak, hozzátartozóknak és munkáltatóknak, hogy lehetővé tették és támogatták kint tartózkodásunkat.
Kérjük amennyiben megtehetik támogassák egyesületünk munkáját a jövőben adójuk 1%-nak felajánlásával (18768398-1-14), akár anyagilag a 11992402-06505572 számlaszámon.
Videó: Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat
Van egy dolog amiről nem beszéltünk, mert minket is megviselt. Drága Ali, örökre emlékezni fogunk Rád!
Sokat hallottatok arról a 15 éves fiúról, akinek az életéért 36 órán keresztül küzdöttünk. Ali családjával egy 5 emeletes épület harmadik emeleti lakásában laktak, amikor a földrengés történt. A ház összedőlésének a pillanatában már a lépcsőházban voltak, így az egész család 2-3 négyeztméteren helyezkedett el a végzetes pillanatban. A katasztrófa után 32 órával találtuk meg a családot egy igazán méltatlan helyzetben. Egymáson átesve, összeszorulva, egymásba akadva, födémek által összenyomva találtunk rájuk 6-7 méter mélyen. 3 még éltek. Megfeszített munkával leljutottunk hozzájuk, de ami ott fogadott minket arra nincsenel szavak. A gyermek haldokló édesapja elzárta a testével az utat Alihoz és testvéréhez. Rajta tudtuk, hogy nem tudunk segíteni, így kerülőutat kerestünk és szép lassan elértük a gyermeket, akinek idő közben a lánytestvére is meghalt. A negyedik rokonuk Alin feküdt, de ő az élettel összeegyeztethetetlen sérülései miatt azonnal meghalhatott. Testével nyomta össze a gyermeket, míg az Ő testét pedig egy ajtó és több tonnányi súly nyomta. Ali teste a holttest fogságába került, míg lábai pedig egy áthidaló alá szorultak. Hosszú, 36 órás küzdelemmel 4 irányból próbáltuk menteni a gyermeket, akivel végig kommunikáltunk, hol nyugtattuk, hol viccelődtünk. Fogtuk a kezét, itattuk, bíztattuk, mert hittünk benne, hogy időben ki tudjuk menteni szorult helyzetből. A mentés során utolsó esélyként felmerült Ali lábainak az amputálása is, így konzultációra kihívtuk a holland csapat orvosait is, de a szűk hely miatt szerintük sem lehetett végrehajtani. Ali 38 óra közös küzdelem után örökre elaludt....Őt nem sikerült megmentenünk.
Annyi dolgunk volt, hogy elfelejtettük megosztani veletek a másfél éves gyermek nagyapjának a kimentését. Sajnos nem mindenki élte túl a földrengést a családjukból, de a mi közreműködésünkkel legalább Ők megmaradtak egymásnak. Büszkék vagyunk nagyon arra, hogy kettőjüket végül ki tudtuk menteni. Nem volt egyszerű eset. Piros sisakról már biztos sokan felismerik Bodó László-t.
